Leírás
Ez a könyv arról szól, hogyan született meg bennem az anyaság gondolata, majd hogyan született meg a kisfiam, és mit hozott az a bizonyos első év.
Az anyasàgról és az anyukák helyzetéről nem lehet eleget beszélni – hiszen még mindig sokszor egyedül, kissé elszigetelten kell megbirkózni ezzel a semmihez sem hasonlítható, csodás és hihetetlen, megdöbbentő és természetes, bonyolult, mégis magától értetődő időszakkal és a lelki, mentális és fizikai kihívásaival.
Rengeteg olyan pillanat volt – és van a mai napig – amikor arra gondolok: ezeken tényleg minden anyuka keresztül ment? Ők hogy bírják? És nekem erről miért nem szólt senki?!
Ez egy mesekönyv – felnőtteknek. Illusztrációk, kihúzható rejtett oldalak és versek mesélik el az én történetem, ami egyedien átlagos és átlagosan egyedi és amiben sokan találhatnak ismerős pontokat – mert az a célom, hogy amikor ez a könyv egy leendő vagy friss anyuka kezébe kerül, meg tudja mosolyogni még a legnehezebb pillanatokat is.
Anyaságom első egy évének történetét én illusztráltam, és Varga Júlia barátnőm szedte rímekbe. 14 éves korunkban, a gimnázium előkészítőjének padjában kezdődött a barátságunk, majd 5 évvel később ezer irányba sodort minket az élet. Belülről fakadó közlésvágyát ő modern versekben veti papírra, amik aztán megmelengetik, megnevettetik, és elgondolkodtatják az olvasót. Igen, elfogult vagyok, pont ezért egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ő fogja a lehető legjobban elmesélni a történetem.
Hol is kezdjem – Anna vagyok.
Nemrég lettem anyuka.
Ez az első közös évünk
őszinte sztorija.
Könnyed, tömény,
átlagosan kirívó,
teszünk érte mindannyian,
apa, anya és Babó.
Nincs két egyforma
otthon, teli pelenka, gyerek –
mindegyik történet
a maga módján kerek.
Eszembe jutott
elmondani az enyémet,
hogy ne érezd a sajátodat
annyira nehéznek.
Az anyaságban veled vagyok,
sokat gondolok rád,
amikor ringatod az ablakban
a szipogó babád,
vagy megijedsz, hogy valamit
végleg eltoltál,
ha hirtelen megakadsz egy
ismeretlen saroknál.
Velem semmi sem úgy lett,
ahogy kitaláltam,
és néha nem tudom, ki vagyok
ebben a nagy rohanásban,
de anya, az igen,
akinek van egy kis humora,
ettől persze nem lesz
mindennek a tudora –
csak olvasd el és nyugodtan
nevesd ki a kalandjaim,
osztozzunk együtt az
anyaság nehéz örömein.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.